7. A gyűrűk úrnője
avagy NDK turmixgép, a kivehető ajtajú van?
Dátum: 2011.01.07.
Írta: Réka
Réka: - Jó napot kívánok, a vőlegényem Önnél készíttette az eljegyzési gyűrűmet, ami nagyon szépen sikerült, úgyhogy gondoltuk, a karikagyűrűket is Önnél rendelnénk meg. Ezt a képet egy brit esküvői magazinban találtam. Tudna ehhez hasonló gyűrűt készíteni nekünk kövek nélkül?
Ötvös: - Hát, hasonlót igen... (Elmélyülten tanulmányozza a kinyomtatott fotót.) De a kontúrok nem lesznek ilyen feketék... És a pillangó is csak stilizáltan tud megjelenni, nem lesz ilyen kidolgozott. Látszik, hogy ennek a képnek a nagy része manipulált. Manapság az internetre felkerülő ékszerképek 80%-a az.
Réka: - Mármint úgy érti, hogy photoshoppal manipulálták a képet?
Ötvös: - Igen, úgy. Nézze csak meg ezt a fekete háromszöget a virágszirmok között. Túlnyúlik a virágon, és az összes háromszög pontosan ugyanolyan. Ráadásul az egyszerű vésett mintának olyan színe van, mint magának az anyagnak - nem pedig fekete.
A három négyzetméternyi üzlethelyiség lassan megtelik vevőkkel.
Réka: - Hmmm, értem. De ezt most akkor végig kellene gondolnunk. Szolgálja ki addig nyugodtan a mögöttünk állókat, mi pedig közben megbeszéljük, mi legyen.
Sorra kerül egy lány és egy elromlott nyaklánccsat. Majd következik egy fiú, aki eldobta a karikagyűrűjét. Én közben azon gondolkozom, hogy vajon higgyek-e az ékszerésznek, és nem egyszerűen arról van-e csak szó, hogy nem tudja pontosan, milyen technikával készült a fényképen látható gyűrű. Az érvei viszont elég meggyőzőeknek tűnnek ahhoz, hogy higgyek neki. Kiürül az üzlet, ismét miénk a terep.
Réka: - Rendben, akkor most már azt értem, hogy a gyűrűm nem fog pontosan úgy kinézni, mint a képen. Azt viszont egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy mégis akkor milyen lesz, tetszeni fog-e még nekem. Abban kérném a segítségét, hogy mondja el, Ön szerint jól fog-e mutatni ez a minta annak ellenére, hogy nem ilyen erősök és részletezettek a kontúrok. Vagy esetleg ajánljon valami mást, ami hasonlít az eredeti elképzelésemhez, de biztosan jól fog kinézni.
Csönd. Az ékszerész felsóhajt. Gondterhelten ráncolja a homlokát. Tanulmányozza a kinyomtatott fotót. Menedzserénem nehezen viseli az ügymenet ilyetén való megtorpanását, egyre fokozódik bennem a feszültség.
Réka: - Nézze, őszinte leszek magához. Én nem szeretem az ékszereket. Itt van ez a gyűrű is, amit Ön készített. (Ezen a ponton az ujjamra mutatok.) Kétségkívül nagyon szép gyűrű, én mégsem szeretem. De hát a karikagyűrű, az ugye egy „must". Elkerülhetetlen. Úgyhogy arra gondoltam, kell nekem valami a gyűrűmre, amitől szerethetem. Azért van szükségem a virágra meg a pillangóra, mert tudom, hogy azokat szeretném, és így talán a gyűrűt is hajlandó volnék hordani. De persze nem ragaszkodom pont ezekhez a mintákhoz, ajánlhat bármi mást is, ami szerethetővé teszi a gyűrűt.
Az ötvös szomorú bociszemekkel néz rám.
Ötvös: - Sajnálom, hogy nem szereti a gyűrűjét.
Andris próbálja menteni a menthetőt.
Andris: - Nem úgy gondolta. Hordani nem szereti. A gyűrű önmagában tetszik neki.
Réka: - Igen, igen, ne értsen félre, ez egy nagyon szép gyűrű. Csak én nem szeretem a gyűrűket. Ha tudná, mennyit gondolkoztam rajta, hogyan is lehetne kiváltani valamivel a karikagyűrűt. De a legjobb megoldás is, ami eszembe jutott, csak az ujjtetoválás volt. Úgyhogy végül maradt a gyűrű...
Ötvös: - Hát, az ujjtetoválás tényleg nem működik. Én még nem láttam olyat, amin ne mosódott volna el a festék.
Andris: - Meg a bőr is összeszottyad alatta.
Ötvös: - Igen. Aztán jönnek hozzám, hogy készítsek olyan vastag gyűrűt, ami elfedi az ujjtetoválást.
Réka: (Fellélegezve, hogy sikerült kissé elterelni a beszélgetést a nemszeretem gyűrű témakörétől.)
- Akkor tehát meg tudná mutatni esetleg, hogyan nézne ki a gyűrűm ezekkel a motívumokkal?
Az ötvös munkához lát. Elővesz egy 5 milliméter széles titángyűrűt (ez a gyűrűm tervezett mérete), és alkoholos filccel elkezdi berajzolgatni rá a mintákat. Így „élőben" látva őket már teljesen egyértelmű, hogy például a pillangó szárnyának erezete, ami a fényképen olyan szépen kitűnik, nem készülhetett máshogyan, csak photoshoppal. A valóságban már maga a pillangó is olyan mütyürke, hogy még a stilizált változat megrajzolásához is nagyon finom kézügyességre van szükség. Mindenesetre a mi ötvösünk rendelkezik a szükséges tehetséggel, és nekem elnyeri a tetszésem a terv. Ő viszont továbbra is gondterhelten méregeti a titándarabot a kezében. A percek pedig csak múlnak...
Réka: - Ne haragudjon, amiért megzavarom, de most csak gondolkozik, vagy nem tetszik, amit lát? Mert ha ez utóbbiról volna szó, akkor szeretném, ha megmondaná.
Andris: (Fogcsikorgatva.) Csak gondolkozik.
Ötvös: - És követ tényleg nem szeretne a virág közepébe?
Réka: - Hát, tudja, én állandóan krémezem a kezem. És közben nem szokásom levenni a gyűrűt. Így viszont nem sok értelme van a kőnek, úgyis hamar elkopik.
Ötvös: - A gyémánt? Az ugyan nem. Csak le kell törölni.
Végre kezd kialakulni a koncepció. Kerül a gyűrűbe gyémánt is - négy kicsike darab. Az anyaga palládium lesz, a minta rajta vörösarany. Andris nem kap virágokat. De még csak pillangót sem. Viszont cserébe megtalálja majd a nevemet és az esküvőnk dátumát a gyűrű belsejébe vésve - ha netán a szükség úgy hozná, hogy magától már nem jut az eszébe. :-) (Egy darabig gondolkozunk rajta, hogy esetleg a lakcímünket is belevésethetnénk a gyűrűbe - milyen jól is jönne az egy-egy borvacsora után a taxiba szállva. Mivel viszont igazság szerint nem a jelenlegi angyalföldi 40 négyzetméterünkben szeretnénk együtt megöregedni, így ezt az ötletet végül elvetjük.) Az ötvös leveszi az ujjméretünket, közben az is kiderül, hogy a korral nem igazán változik az ujjak mérete, inkább a meleg az, amitől megduzzadhatnak. Megállapodunk az árban (és ehhez a változatosság kedvéért még a költségvetési keretünket sem kell újraírnunk), megfizetünk egy kevéske előleget, azután már nem is marad más hátra, mint hogy elbúcsúzzunk:
Ötvös: - Akkor majd körülbelül egy hónap múlva küldök sms-t, ha jöhetnek a gyűrűkért.
Andris: - Rendben, majd az ebédszünetemben beugrok értük.
Ötvös: - Szó sem lehet róla, a hölgynek is jönnie kell. Ezúttal látni szeretném, hogy tényleg tetszik-e neki a gyűrű.
Az ötvös félórás beszélgetésünk során először elmosolyodik. Réka és Andris balra el.
|
